Kéthetes megszakításokkal harmadik őszi maratonomra készülök, melynek rajtja alig kétszáz méterre található a lakásunktól. A versenyt az Egyetemvárosból költöztette az Önkormányzat a belvárosba, ahol még sose rendeztek maratont.

Az esélyeket latolgatva egyetlen komoly ellenfélre számítok, de a realitások talaján maradva 2 óra 50 perces célidőt tűzök ki. A rövidebb távosokkal együtt rajtolunk 10 óra 30 perckor.

A sportcsarnoktól a belváros irányába kezdünk a szinte hermetikusan lezárt 4 sávos főúton. Az idő rendkívül párás, de kellemesen hűvös, bár várhatóan hamarosan kisüt a nap.

Papp Gergő már az elején kilő, és fokozatosan távolodik a 4-5 fős bolyunktól. Én maradok a lassú kezdésnél, és kb. 4 perces ezrekkel haladok. A pálya, amint eléri a főutcát, kacskaringósabbá válik. Túl nagy tömeg itt se fogad, úgy látszik, a rendezők a sétálóktól is megtisztították a pályát. Az első frissítő kb. az 5 kilométeres kör felénél, egy kanyarban vár. A kiszolgálás tökéletes, de valaki mögöttünk borítja az asztalt. A főutcáról ismét sztrádára kanyarodom, majd az utolsó pár száz méteren egy kisebb emelkedő után érek vissza a rajthelyre, és kb. 20 perces idővel teljesítem a nyolc körből az elsőt.

Több mint két perces hátránnyal Gergő mögött kezdem a második kört. A körülöttem lévő négy futót bíztatom, hogy Gergő nagyon bekezdett, pár kör, és elkezdünk fölzárkózni hozzá. A második kör végén a hátrány duplázódik. Néha előre állok, és próbálom meghúzni a menetet, de senki se akar erősebb tempót, és én sem tudok nagyot váltani.

A harmadik körnél már több mint 5 perc a hátrány, de az igazi meglepetés fél távnál ér. Gergő 1 óra 16 perccel abszolválja a táv első felét, ami majd 8 perccel jobb az én időmnél. Persze mindenkinek hangoztatom, hogy ebből szörnyű nagy borulás lesz, annál is inkább, mert a nap is előbújik. A többiek csak vonogatják a vállukat, engem viszont egyre jobban izgat, hogy mi lesz Gergő ámokfutásának a vége.

Lassan otthagyom a társaságot, és próbálok erősíteni a tempón. Úgy számolom, hogy hasonló második fél távval nyerhetek, feltéve, ha Gergő tényleg megborul. De nem ez történik, és az ötödik körnél újra nő a hátrányom, ahogy a hatodik kört követően is. Csak a ránk indított félmaratonisták hada vesz körül, sem mögöttem, sem előttem nincs maratoni futó. A hetedik körhöz érkezve ismét nő a hátrányom, hiába erőltetem a futást, csak tartani tudom az elkezdett tempót. Az első két körön nagyon rosszul éreztem magam, most viszont már remek a közérzetem. Egyvalami viszont kezd egyre nyilvánvalóbbá válni: ha megborul Gergő, ha nem, már biztosan nem fogom tudni utolérni.

A nyolcadik kört is egyenletesen futva, a tervezett 2 óra 50 perc alatt érek másodikként a célba, ahol már sejtem, hogy Gergő ma nagyon nagyot ment.

Az eredményhirdetésen és azt követően is csak gratulálni tudok Gergőnek, és bíztatni: a 2 óra 38 perces célideje nemcsak hogy egyéni csúcs, de egyedül, ismeretlen pályán sikerült elérnie, ami csak növeli az eredménye értékét.

Nekem úgy sikerült megfutnom a tervezett időt, hogy a célba úgy érkeztem, hogy ment volna még pár kör, hasonló tempóban. Az állóképességem már alakulóban van, de a sebességem hagy némi kívánnivalót, úgyhogy lesz bőven feladata az edzőmnek, hogy formába rántson a 2014-es idényre.

eredmények

Képek: Szasza (Szász Norbert)