TREKKER.HU
KARLOWITS-JUHÁSZ TAMÁS HONLAPJA

Ajánlott oldalak

Terep százas – Nem úsztuk meg szárazon

Rajt
Az elmúlt hetekben-napokban lezúduló özönvíz már jó előre sejtette, május 15. se maradhat csapadék nélkül. Habár az előrejelzés orkán erejű szeleket és heves esőzéseket jósolt, szombat reggel ragyogó napsütés és kristálytiszta égbolt fogadta a több, mint 100 versenyzőt, akik alig várták, hogy leküzdhessék a Budai-hegyekben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben kijelölt 100 km hosszú, több mint 3200 m szintemelkedéssel nehezített útvonalat.

Reggel nyolckor közel másfélszázan – az 50 km-es résztávon indulókkal közösen – kezdjük meg a táv aprítását. A mezőny már az első kilométereken szétszakad. Többen hátizsákot viselnek, jópár futón csak övtáskát látni, de az élen futók semmit se visznek magukkal, ami sejteti, a frissítő pontok sűrűn és gazdag választékkal várnak. Az útvonal követését narancssárga, földre festett nyilak segítik, több jelzést azonban elmosott az eső, emiatt sokan elvétik az irányt.

Ispivel hasítunk
A pálya – hála a morzsalékos, homokos talajszerkezetnek – átázva sem csúszik, és a sár sem tapad túlságosan. Ideális körülmények között szántjuk az üdezöld lombbal fedett erdei ösvényeket, és másszuk a Pilis csúcsait. A frissítőpontokon kísérők és lelkes rendezők fogadnak. Izotóniás italt töltenek a kiürült tartályokba, kulacsokba, én ananász és őszibarack kompótot tömök a számba, majd sajt és aszalt gyümölcs következik, de akár olivát is ehetnék. Nehéz józanul válogatni.

Dobogókőre érve a sűrűsödő felhőzet láttán már sejteni lehet, búcsúzik a jó idő. Hosszú ereszkedést követően roppant emelkedő és véget nem érő mászás vezet a Prédikálószékre, ahol a mezőny hátsó felére már elkezd hullani az eső.Eközben az élen haladók maguk mögött hagyva a Terep 50 célját, a pálya északi pontjához érve a Visegrádi fellegvárat másszák.Közben a csepergő eső hullámokban erősödni kezd, és pillanatok alatt teljesen elázunk. A frissítőpontokon csak pár pillanat erejéig tudunk megállni, nehogy kihűljünk.

Felmenet a Prédikálószékre
A sűrű lombozat és a felettünk gomolygó sötét fellegek hamarosan elsötétítik a délelőtt még napfényben úszó erdőt. Az eddig kifogástalan talaj csúszóssá válik, és a felszínén fátyolszerűen ömlik a víz. Az egyik szurdokhoz érve a lassan elmosódó nyilakat egy derűsen vigyorgó „smile” jel, az ösvényt pedig egy közel négy méter széles, robajló vízfolyás szakítja meg. Némi hezitálást követően combig merülök a jéghideg vízben, majd egy újabb ugrás után négykézláb érem el a túlpartot. A pár órával később érkezők hiába próbálnak átkelési pontot találni, a megáradt patak végleg elzárja előlük a tovább vezető ösvényt.

Az eső közben kitartóan ömlik a nyakunkban, ahogy közeledünk a cél felé. Az utakon mély barázdát vág a hömpölygő víz, tocsogó cipőben tesszük meg az utolsó kilométereket. A célban hatalmas taps és gratulációk tucatja fogad, de hamar eszünkbe jutnak a még kintlévő versenyzők, a folyamatosan csökkenő hőmérséklet és a közelgő éjszaka.

Igazi jutaloma célban Férfiak
     
1. Hajduska Balázs 09:30:38
2. Dr. Juhász Balázs 10:12:36
3. Karlowits-Juhász Tamás 10:57:07

 

Nők
     
1. Wermescher Ildikó 11:33:51
2. Dévényi Ildikó 14:11:39
3. László Szilvia 14:11:39

 

A verseny hivatalos honlapja

 

Képek : Mészáros P. Dániel és Tőke Béla