Támogatóim

Ajánlott oldalak, rendezvények

VÉRTESI TEREPMARATHON 2013 - JÉGHIDEG TEREPEN

A versenyközpontban szokás szerint megy a tanakodás, de végül Gergő meggyőz, és a keményebb, nehezebb, de nagyon jó tapadású LaSportiva Raptor cipő kerül a lábamra. Előzetesen úgy terveztem, hogy övtáskával indulok, de a várhatóan küzdelmes versenyre végül az UltraSpire Kinetic zsákot választom – hiszen az év nagy versenyein is ezt fogom használni.

A körülmények – alig 2 fok, folyamatosan szakadó eső és a pályát borító víz, latyak sár, hó egyveleg – nem sok jót ígérnek. A nagy tempóra tekintettel egy réteg, de teljes testet borító ruházatot viselek, felül egy szélmellénnyel (sapka, kesztyű ezúttal otthon marad). Ha mindez kevés volna, akkor a magammal vitt esődzsekit is fel tudom majd venni. Frissítésként három Mars-utánzat, és fél liter izo a készlet.

Pontban 9-kor nekilódul a mezőny. Kiss Miki diktálja elől az iramot, mi pedig Gergővel besorolunk mellé, de 500 méter múlva már kényelmetlennek érzem a tempót. (Ekkor tudatosul igazán, hogy a 2012-es idényben végzett gyors munka hiánya mennyit számít.) A pulzusom az egekben lehet, és a bemelegítés hiánya miatt csak kapkodom a levegőt. Bízom benne, hogy a terepre érve kicsit lassul majd a tempó, de alig egy kilométert követően Hajduska Balázs ránt egy újat a meneten, és Gergővel az élre állnak. Nincs mese, ezt ki kell bírni, így pár méterre lemaradva Mikivel követjük őket. Az eleinte a pályát borító saras pocsolyás helyeket még kerülgetem, de hamarosan a teljes útszakaszt beborítja a boka fölé érő nulla fokos jégkrém.

Az első frissítőnél csak egy gyors csekkolás erejéig torpanunk meg, majd a verseny leggyorsabb tempójú szakaszára fordulunk. Nekem Kiss Miki diktálja a tempót, mögöttem a maratoni táv későbbi győztese – Peyer Zoltán – kapaszkodik, előttünk kb. 50 méterre Gergő és Balázs nyomja az eszeveszett tempót.

Próbálunk felzárkózni Balázsékra, ezt váltott vezetéssel próbáljuk elérni, de mind inkább elszakadunk tőlük. A lábam eleinte még fel tud melegedni, de mire bemelegszik, ismét jön a jeges fürdő. Érzem, hogy a vádlim és a combom is egyre csak hűl, egyre merevebbé válik, és újra és újra az jut eszembe, hogy elég egy rossz mozdulat, és nem húzódás, hanem izomszakadás lesz az eredmény.

Eleinte még próbáljuk a kevésbé vizes részeket megtalálni, de ez egyre reménytelenebbé válik. Miki mögött 1-2 méterre haladok, és próbálok precízen a lépései által keletkezett kráterekbe lépni, így némileg csökkentve a merülést, de néhol közel térdig érő vízben kell átgázolnunk, amitől szinte érzéketlenre hűl a talpam. Csak hogy minden körülmény adott legyen, az eső is rákezd.

A második ponton egy perc körüli a hátrányunk, így reménykedem, hogy lassan sikerül újra felzárkózni az éllovasokra. A ponton gyors töltést és két falat banánt követően Zolival kezdjük meg a taposást Vitányvár felé. Néha hátranézek, de Mikit sehol sem találom, utóbb kiderül, neki ezen a ponton a verseny véget ért.

A várnál újabb csekkolás következik, és Gergőékhez képest már csak 40 másodperc a különbség. Amint feltűnnek Gergőék, Zoli iramot vált, és alig egy kilométer alatt beéri őket. Én ugyanezt teszem, de jóval lassabban, mivel érzem, hogy az energetikámmal nincs rendben minden.

Felzárkózva némileg barátibb tempó vár rám. Beállok mögéjük, és próbálom magam rendbe hozni. Közben Zoli eltűnik a szemünk elől, de rá se hederítünk, hiszen ő rövidebb távon versenyez.

Lassan két órája futhatunk, mire érzem, hogy a felső testem is elkezd kihűlni. Gyorsan felveszem a kabátot, és amennyire csak lehet, a réseknél jól összehúzom, hogy bent tartsam a meleget. Próbálok frissíteni, de azt tapasztalom, hogy nem javul számottevően az energetikám. Szerencsémre Balázs és Gergő se tűnik ereje teljében, így kivárok.

Féltáv következik, és újabb frissítő. Előtte érjük utol Zolit, és a marathoni táv elágazásáig együtt haladunk. A Németh-völgyön fölfelé Gergő szökési kísérletbe kezd, és gyorsan eltűnik a szemünk elől. Pár száz méter múlva észlelem, hogy eltűntek Gergő nyomai. Balázzsal körbenézünk, de sehol nem látjuk. Takaréktempóra váltok, próbálok minél többet pihenni, hogy rendezzem a soraimat, de tíz perc múlva Gergő utolér bennünket. (Mint kiderül, egy elágazásnál párszáz méteres kitérőt tett.)

A vérteskozmai frissítőig újra együtt haladunk. A frissítőn a gyors kulacstöltés mellett sikerül elkövetnem egy hatalmas hibát. Mivel pár perce kicsit görcsölt a combom, így gyors tűzoltásként az általam sose preferált módszerhez nyúlok, és egy banándarabot belenyomva a sóba próbálom elejét venni az izomgörcsnek.

A települést elhagyva egy igen gyors aszfaltos rész következik. Gergő kihasználva a helyzetet gyorsan az élre áll, és erős iram diktálásába kezd. Balázs az elején leszakad, én az aszfaltos rész végéig bírom a tempót, majd jó 100 méterre én is lemaradok.

Hosszú emelkedő következik egy völgyben, melynek a közepén patak zuhog, és állandóan az egyik partjáról a másikra kell ugrálni, hogy el ne merüljünk. Lassan közeledem Gergőhöz, mivel a rendkívül rossz viszonyok miatt ő is több szakaszon gyaloglásra kényszerül. A völgy tetején sikerül ismét beérnem, de a nemrég bevitt sós banán meghozza a nemvárt hatást, és erős hányinger tör rám. Pár percig küzdök, hogy ne jöjjön ki belőlem minden, mire Balázs is felzárkózik.

Hogy a gyomromat kíméljem, innen már nem eszem semmit, csak pár korty izóval frissítek. Kapberek-pusztát elhagyva Balázs veszi át a vezetést, és gyorsan távolodik tőlünk. Majd Gergő is gondol egyet, és állva hagy – Balázs nyomába iramodik.

Alig 10 kilométer van hátra, de érzem, hogy most a dobogó harmadik fokáért kell küzdenem. Végül az utolsó pont előtt Zenyik Robi támad hátba, és az ekkora leesett vércukorszintnek köszönhetően esélyem se marad felvenni vele a lépést.

A frissítőnél még iszom egy pohár kólát, de már az sem segít. Nemcsak fizikálisan, de fejben is feladom a küzdelmet. Pár száz méter kocogást követően fél percet sétálok, így haladok majdnem a célig. Szárra érve egy hosszú egyenesbe visszatekintve futó alakját pillantom meg. Ennek a fele se tréfa, de a negyedik helyet azért sem adom. Mindenem megfeszítve erőltetem a futást egészen a célig, és alig egy perc előnnyel Papp Gábor előtt, a negyedik helyen érek célba.

eredmények

Képek:Eördögh Ákos, Szász Norbert