TREKKER.HU
KARLOWITS-JUHÁSZ TAMÁS HONLAPJA

Támogatóim

Ajánlott oldalak, rendezvények

BÜKKI KILÁTÁSOK HARD – FEJBEN KEMÉNY

Bükki Kilátások HARD – Fejben kemény

 

Virágot Szilvásváradon – a Bükki Kilátások Classic rajtjánál – hagyva átautóztam Felsőtárkányba, ahonnan a HARD rajtolt. Útközben elkezdett szakadni az eső, de a távolban látszó narancsos ég alja szép időt ígért.

Felsőtárkányba a rajt előtt 40 perccel érkeztem, de annyira pörögtek az események, hogy azon kaptam magamat, hogy még a rajtszámot se tettem fel, de a mezőny már elindult a rajt helyszínére. Menet közben próbáltam megigazítani a harci díszt, de a bemelegítésről már le kellett mondanom.

Fél nyolckor Imaro indította a menetet, és közel félszáz futó társaságában vágtunk neki a 65 kilométeres távnak. A nagy esélyes Kiss Miki olyan tempóba kezdett, hogy szinte megolvadni látszott a lába alatt az aszfalt. A mezőnyből senki nem döntött úgy, hogy vele tart, de mivel én címvédésre készültem, muszáj volt legalább a látszatát megadni, hogy próbálkozom. Az első néhány percnyi vágta után azonban – bemelegítés hiányában – elkezdtem zsibbadni, és a levegőm is fogytán volt. Gyorsan átgondoltam a helyezet, és arra a következtetésre jutottam, hogy ennek nagyon csúnya vége lehet. Nyilván Miki részéről ez a tempó erődemostráció volt, azonban én is erősnek éreztem magamat, és az elmúlt hetek edzései is azt mutatták, hogy jó formában vagyok, ezért nem rémültem meg a feladattól.

Lassacskán visszavettem a gázt, és egy általam még elviselhetőnek tartott tempóban haladtam tovább. Furcsamód, ahogy teltek a kilométerek, Miki és a köztem lévő távolság is megfagyott. A hosszabb szakaszokon mindig feltűnt a sziluettje, amiből arra következtettem, hogy ő is lassított.

HOKA TEAM HUNGARY

 

Az első ellenőrzőpontot követően a jól futható aszfalt, majd dózer dagonyás emelkedőre váltott, és megkezdtem a kapaszkodást a fennsík peremén lévő Őr-kő felé. Hullámzó, de alapvetően emelkedő pálya vezetett a fennsík alá, majd egy igen meredek emelkedő következett. A felső harmadán gyalogolt Miki, mikor nekikezdtem a kapaszkodónak. Gondoltam, hogy akkor most én tartok bemutatót, és próbáltam megfutni az egészet. Arra számítottam, hogy néha majd hátranéz, és a futás látványa néhány kellemetlen pillanatot okoz neki.

A tetejére érve a Zöld-réten egy lyukasztó várt, majd egy gyors, szintes szakasz következett. Az egyik kanyart követően a legnagyobb meglepetésemre Miki jött velem szembe. Mivel egy ideje nem voltak jelzések, elbizonytalanodtunk, és mindketten elkezdtünk visszafutni, mígnem Kovács Laci jött szembe, és megnyugtatott minket, hogy jó úton vagyunk. Az Őr-kő mellett elhaladva összefutottam Virággal, de egy gyors csókot követően el is búcsúztunk.

Az Őr-kő háznál lévő első frissítőponton a vízvételen kívül csak a dugóka érvényesítésére maradt időm.

Hamar magam mögött hagytam a fennsíkot, és a Kelemen-székén át megkezdtem az ereszkedést a Szalajka-völgybe. Laci lassan elmaradt mögöttem, én pedig újra rákapcsoltam, mert ezen a szakaszon nem illet tötymörögni, főként, mert a velem szembe jövő classic-os túrázók folyamatosan bíztattak.

Bükki Kilátások HARD – Fejben kemény

 

A vasútállomáson 2 perc hátrányom volt Mikivel szemben, ezért a gyors frissítést követően loholtam is tovább. A Szalajka-völgyben vezető aszfalt utat néha rövid, de meredek emelkedők szakították meg. Az elején még nehézkesen, majd egyre jobban ment a futás. Fejben már készültem az első igazi megmérettetésre, hiszen most következett a hegyi-hajrá az Istállós-kőre (ui. a völgy és a csúcs közötti szakaszon a rendezők a leggyorsabb versenyzőt külön díjazzák), amit eddig mindig sikerült megnyernem.

Kocogva közelítettem meg az ellenőrző pontot. Gyorsan ittam pár kortyot, és lendületből érvényesítettem a dugókát. A felettem kanyargó szerpentinen megláttam Mikit. Pár pillanatig néztem, és amikor az egyik kanyarulathoz ért, lenyomtam a stopperem, és nekiveselkedtem az emelkedőnek. Hamar elértem a pontot, ahol Mikit láttam, és a stopper alapján kicsivel több mint 3 perc előnyt mértem.

A feladat adva volt, és elég jó erőben éreztem magam, hogy faragjak a köztünk lévő időből. Az Ősember-barlang alatt elhaladva egy rövid lejtő következett, majd 20 percen keresztül meredek emelkedő és 400 méternyi szintkülönbség leküzdése várt rám.

Az emelkedő meredekségétől és a terepviszonyoktól függően sűrűn váltogattam a futást és a gyors gyaloglást. Helyenként fától fáig lendülve, a törzsekbe kapaszkodva haladtam fölfelé. Az stopperem 25 percet mutatott, mikor feltűnt a tető, és még jobban rákapcsoltam. A csúcson a pontőrök közölték, hogy Miki alig egy perce ment el.

Elhagytam a Kopasz-réti barlangnál lévő ellenőrző pontot, majd egy hosszabb egyenesben megláttam Mikit. Leszegett fejjel futottam, szinte csak az előttem lévő pár métert figyeltem, próbáltam felzárkózni. Majd egy töbörsorhoz érkeztem, és csodálkozva állapítottam meg, hogy Miki eltűnt előlem, de nem csak ő, hanem a jelzések is.

Súlyos csapásként ért, hogy a legjobb helyzetben sikerült elkavarnom. Dühből futottam vissza kb. 500 métert, mire újra a helyes útra értem. Az Őr-kő házi ponthoz érve több mint 4 percre hízott a hátrányom.

Bükki Kilátások HARD – Fejben kemény

 

A pontot elhagyva alig 100 métert követően jött velem szembe Miki. Szegény újra nekivágott a Szalajka-völgynek, és a négy perc előnyből négy perc hátránya lett. A helyzetnek persze örülnöm kellett volna, de a villámgyors frissítésnek köszönhetően erős hányinger kerülgetett, majd a földön kötött ki az elfogyasztott étel és ital nagy része.

Az éppen utolért funrunos mezőny ugyan húzott egy kicsit, de inkább támolygásnak, semmint futásnak volt nevezhető a Kövek-vonulatán végzett produkcióm. A Tar-kőre vivő emelkedő meglehetősen kivette az erőmet, és csak a Nagy-mező felé kanyargó műúton kezdtem ismét magamhoz térni. A síháznál a szokásos gyors töltekezést és csekkolást követően újra találkoztam Mikivel, aki 2 percnyire faragta a hátrányát. A Bánya-hegy felé némi emelkedő, majd gyors, lejtős rész következett 1-2 kisebb hullámmal. Útközben a furcsa mód elém kerülő HARD-os lányok buzdítása fogadott, majd az egyik emelkedőn egy újabb „mozgó-csókpont” következett Virággal.

A Pazsag-völgybe érve végül beért Miki, és meglehetősen erős tempóban robogott tovább. Arra gondoltam, mivel nagyon lassan ért utol, valószínűleg már ő is fáradt lehet. Összeszorítottam a fogaimat és próbáltam tartani a tempóját. Az Ódorvár alá közel egyszerre értünk, azonban a csúcsra tartó emelkedőn kb. 100 méternyire leszakadtam, pedig ömlött rólam a víz, úgy erőltettem a fölfelé menetet. A csúcson csak pár másodperc lehetett a hátrányom, de a Völgyfő-ház felé ismét eltűnt előlem Miki. A frissítő ponton még bíztattak a lányok, hogy egy perc a hátrányom, de a tavalyi évhez képest most semmi erőt nem éreztem a további küzdelemhez.

Bükki Kilátások HARD – Fejben kemény

 

A frissítést követően komótosan vágtam neki az utolsó etapnak, ahol három kilométer enyhe emelkedő, majd lejtő várt rám a célig. Mikit a hosszú egyenesekben se sikerült megpillantanom, így végkép lemondtam róla, hogy utolérjem. Még tíz perce se futhattam, mikor érezni kezdtem, hogy visszatér az erőm, és újra szaporán vettem a lépéseket. Pár perc múlva már teljes erőbedobással nyomtam az iramot, amihez hozzájárult, hogy időközben a lejtő is megérkezett. Próbáltam maximális tempóba hajtani – bár semmiben se reménykedtem – a futás igazi flow-ba ment át. Mire leértem a tóhoz, Miki már csak pár méterre volt a finistől, rám meg még várt egy tókör. Másfél perccel Miki után én is átléptem a célvonalat.

Habár a címvédés csak a hegyihajrán sikerült, és összességében alul maradtam, közel 20 perccel az eddigi pályacsúcson belül értem célba ami némileg vígasztalt.

Eredmények

Képek: Kerékgyártó Péter, Szász Norbert