TREKKER.HU
KARLOWITS-JUHÁSZ TAMÁS HONLAPJA

Támogatóm

Ajánlott rendezvények

Ajánlott oldalak

IRAMFUTÁS – A MARATHONRA KÉSZÜLÉS ALAPJA

Véget ért az alapozás időszaka, itt a tavasz, megérkezett a meleg. Az öltözködés most már kevésbé bajos, hiszen a rövid ujjú póló és a rövidnadrág is elég. Mélyeket szippanthatunk a friss, üde levegőből, és már nem kell félnünk a megfázástól. Minden körülmény adott, hogy nagyobb fokozatra kapcsoljunk. Habár az alapozás keretében is voltak szinten tartó, könnyed gyorsító edzések, most már lehet teljes erőbedobással kapkodni a lábakat.

Iramfutás – a marathonra készülés alapja

 

Szász László szervezésében 2012. március 18-án a csapat állapotfelmérő „háziversenyen” gyakorolhatta a versenytempóját. Az edzés nyitott volt bárki számára, ennek ellenére futni nem, de a frissítésbe besegíteni eljött Szász Zsuzsi, Németh Marcsi és Árva Tamás, az edzést pedig a feleségem filmezte. A hőmérséklet ideális 15 fok körüli, de a pálya egy részén erős szembeszélre kell készülni.

A csapatot – Eördögh Ákos, Kovács Ádám, Harsányi Zsolt, Harsányi Tamás, Pauska Tamás, Szajkó Csaba – az edzettségi állapot és a versenytáv figyelembevételével Laci úgy osztotta fel, hogy lehetőség szerint mindenki együtt dolgozhasson. Ketten lógtak ki a sorból, akiknek az alap 3:45 perc/km-es tempó nem volt megfelelő. Zsolti most kezdte meg az edzéseit, így neki „csak” 4 perc/km-es tempóban kellett futnia, míg Ádámnak 3:25 perc/km-es átlagot határoztak meg.

A precízen kimért 6 km-es körön – mely a Miskolci Egyetem és Miskolctapolca közötti gyér forgalmú mellékúton volt kijelölve – egy frissítőpont állt rendelkezésre. Az órát senkinek sem kellett néznie, mert a kilométerek jelölését Laci a verseny előtt táblák kihelyezésével oldotta meg, a tempót pedig érzésre kellett belőni. Ez utóbbiból adódtak problémák, ugyanis lettek jóval gyorsabb és lassabb kilométerek is, de mivel a pályán voltak enyhébb emelkedők és lejtők, illetve egy részén erős szembeszélben, majd hátszélben kellett futni, nem is lett volna célszerű óramű pontossággal tartani az iramot.

Iramfutás – a marathonra készülés alapja

 

A marathonra készülőknek 30 kilométert kellett teljesíteni úgy, hogy 12, illetve 18 kilométernél pár másodpercet gyorsítani kellett, és a legutolsó 10 kilométernek kellett a leggyorsabbnak lennie. Hogy miért volt a tempó fokozódó? Mert így lassabban kezdhettünk és több idő maradt a bemelegedésre, másrészt ha az utolsó kilométereken képesek vagyunk még gyorsítani, az azt jelenti, hogy maradt bennünk kellő erő a végére is. Hogy miért éppen 30 kilométer? Habár 35 kilométerből pontosabban meg lehet határozni a marathoni célidőt, a táv már olyan komoly terhelést jelent, amit nehéz kipihenni. 30 kilométernél kevesebbet azért nem célszerű futni, mert ennél a távnál már eljöhet a klasszikus marathoni „sötét fal”, vagyis amikor a teljesítményünk rohamosan csökkeni kezd, mellette felléphet izomgörcs, eléhezés vagy komolyabb mértékű savasodás.

 

Nagyon fontos és informatív az utolsó 5 kilométer, ugyanis ez fogja megmondani, hogy a „sötét fal” 35 kilométernél fog jönni, vagy sikeresen kibírjuk a 42,195 kilométert. Ha nem érzünk komolyabb fáradságot, a végtagjainkban zsibbadást, és a pulzusunk se válik szaporábbá, akkor megfelelő volt a tempó kiválasztása.


Kép: Árva Tamás (Tomca)


Videó: Karlowits-Juhász Orchidea


Szöveg: Karlowits-Juhász Tamás