Tavalyi sikereinken felbuzdulva ismét bevéstük a versenynaptárba Athosz barátommal a Tátra Magisztrálé futóversenyt. Az őszi felkészülésembe ezúttal a 60 km-es ultra táv illeszkedett jobban, ezért én a hosszabb, Athosz a rövidebb 34 km-es távra nevezett. Legnagyobb bosszúságomra a rajt és cél területét is megváltoztatták, így a tavalyi nyereményemet – egy kétnapos szállást a Poprádi-tavi házban – nem tudtam felhasználni.

Péntek este érkeztem Virággal, Marcival és Athosszal Tátralomnicra, ahol a szervezők ismerősként – címvédőként – fogadtak bennünket. Az időjárás előrejelzés, és az éjszaka folyamán tomboló heves vihar nem sok jót ígért, ennek ellenére kristálytiszta reggelre ébredünk, habár a hegyek felett már kicsit felhősödik.

A rajt helyszínét közvetlenül a szállásunk mellett jelölték ki, így nem kapkodom el a készülődést. Az egyik pillanatba Athosz ront a szobába és dühösen közli, hogy a rajtot már 10 perce ellőtték, holott 20 perc múlva kellett volna. Először viccnek vélem, de az ábrázatán rögtön látszik, ez most nem tréfa. Bemelegítés nélkül ugyan, de összekészülődve állok és tanakodom, vajon mit tegyek. Fussak a mezőny után, elvégre a szűk negyedórát még le is dolgozhatom, de senki se maradt itt a rendezők közül, aki elindítana. Végül marad a B terv, és mindannyian átmegyünk a Csorba-tóhoz, ahol 2 órával később, a 34 km-es versenyt indítják.

Útközben elhaladunk a 60 km mezőnye mellett. Az autóból csalódottan méregetem az élen futókat és folyamatosan az jár a fejemben, hogy simán nyerhetném a versenyt. A Csorba-tóhoz érve csak az útvonalfestések segítségével találjuk meg a rajt helyszínét, ahol már több tucat melegítő atléta – köztük néhány kedves miskolci ismerős – vár. Hamar kiderül, hogy a két táv közül melyik a hangsúlyosabb, hiszen a 60 km-t az ablakunk alól lőtték el úgy, hogy nem is hallottuk, itt viszont kihangosítás, zene, szurkolók és több mint kétszer annyi résztvevő emeli a verseny fényét. Virág felveti, mivel a várható rossz időjárás miatt változott a rajt időpontja, biztos változott az útvonal is. A válasz hamar megérkezik: a verseny legmagasabb, legnehezebb és egyben legszebb részét, az Osztervát kivették az útvonalból, és az új útvonalon irányítók segítik majd a tájékozódást. Sebaj, majd futok addig a favorit után…

Pontban 10-kor rajtolunk el a Csorba-tó mellől (1355 m), és magunk mögött hagyva a mezőnyt, 5 fős bolyban sebesen vágtatunk a Poprádi-tó irányába. A gyökeres, sziklás úton a hosszabb távhoz és lassúbb tempóhoz választott cipőm alig tartja a bokámat, és a nedves sziklákon is csúszik. Alig 50 méternyire lemaradva érek fel a tóhoz (3 km, 1500 m), majd megkerülve, a Szimbolikus temetőt követően aszfalt úton haladok tovább. Itt már kezd gyanús lenni, hogy az alig 50 méteres hátrányom ellenére több száz méterre se látok magam előtt senkit. A turisták azonban meggyőznek, hogy jó felé haladok. Teljes erőmből futok lefelé, hajt a düh, hogy lekéstem a rajtot, és bosszantott, hogy 3.30-as ezrekkel se érek utol senkit. A 10. kilométernél egy irányító a 60-as táv útvonalára terel, így a verseny jelzésein haladok tovább. Az Ótátrafüred felé vezető műúttal párhuzamosan vezet a pálya. Hosszan belátható kanyarulat következik és végre feltűnik egy versenyző. Tartva a tempómat sikerül beelőznöm, és immár a negyedik helyen érek az Ótátrafüreden (20 km, 1025 m) lévő első frissítő ponthoz, ahonnan a verseny legkeményebb szakasza kezdődik.

Egy pohár izó, egy szelet banán és egy tubus gél magamba tömését követően nekiveselkedem az emelkedőnek. Pár száz métert követően újabb futó tűnik fel a láthatáron. Erőtől duzzadva érem utol, majd iramot váltok, de meg se próbál követni. Újabb kanyar és ismét előzhetek, majd feltűnik hamarosan az első helyezett is. A tűző nap, a magas páratartalom és a lépcsőzetes emelkedő alaposan kifáraszthatta őket, mivel pár percet követően már látótávolságon kívül kerülnek mögöttem. A Sziléziai házhoz (25 km, 1676 m) már elsőként érkezem, porzó kulaccsal, de legnagyobb meglepetésemre itt csak ellenőrzőpont vár. A verseny legtechnikásabb része következik végig a Magisztrálé hatalmas imbolygó kőlapokkal kirakott ösvényén. Hajt a szomjúság és hajtanak a mögöttem haladók, ugyanis innen már viszonylag kevés az emelkedő, és a lejtmenet nem az erősségem. Többször megcsúszok a vizes köveken és egy helyen a bokám kis híján a kőlapok közé szorul. Megfeszített testtel, erősen koncentrálok minden egyes lépésre, ez már nem futásra alkalmas terep.

A Tarajka (30 km, 1263 m) előtt kamerások fogadnak, és a 2. frissítő, ahol csurig tölthetem magamat. A túrázók bíztatása mellett sebes léptekkel haladok tovább a Tar-pataki vízesések irányába. A zúgók közelében a turisták kerülgetése jelenti a legnagyobb feladatot, a vízpermettől nedves sziklák mellett. Szinte percenként visszanézek, hátha valaki utolér, de a célig már nem fenyegeti senki a győzelmemet.

Tátralomnicon (37 km, 904 m) taps és gratulációk kíséretében, boldogan lépem át a célvonat. Az igazi meglepetés akkor fogad, amikor Virághoz és Marcihoz érek. Virág közli, hogy sajnos csak második lettem, mivel a győztes már közel 20 perce célba ért. Az elmondása alapján márpedig én leelőztem, még a táv felénél. A rejtély később megoldódik: a verseny elején – irányító híján – fölöslegesen kerültem meg a Poprádi tavat, így akkor előzött meg a győztes. A meglepetések sora tovább folytatódik, ugyanis a dobogóra ugyan másodikként hívnak ki, de sem az első, sem a harmadik helyezettel nem találkoztam a verseny során…

Összegezve a tavalyi, szinte tökéletes szervezésű és remek hangulata verseny színvonala idén sokat romlott. Mind a szervezés, mind a tájékoztatás során sorozatos hibát vétettek a rendezők, és a díjazás is jelentősen alul maradt a tavalyi eseményhez képest. A Tátrát nem ismerő futónak egyedül szinte esélye se lehetett teljesíteni, mert a módosított útvonalon irányítók híján mindenkinek a helyismerete alapján kellett haladnia. A pálya legszebb részét annak ellenére vették ki az útvonalból, hogy makulátlanul tiszta ég és szélcsend volt végig a verseny ideje alatt.

Ugyan csak szóban, de sikerült lefektetnünk egy jövőbeni együttműködés alapjait a szlovák és magyar terepfutók között, melyben egymás rendezvényeinek kölcsönös népszerűsítése és látogatása, tapasztalatok megosztása és a terepfutás mind szélesebb körben való terjesztése a cél.